Visszavonhatatlanul itt a nyár. Az évet lezártuk, a ballagóktól búcsút vettünk. Jönnek a hőn áhított családi nyaralások, kirándulások. Azok a gyerekek, akik az oviban töltik e napokat sem fognak unatkozni, mert az óvó nénik izgalmas, élménydús programokkal várják őket. S hogy milyen témában kalandozhatnak majd? Lássuk! Tovább a cikkhez
"Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!"
Ennek a gyönyörű dalnak a kíséretében köszöntek el a Méhecskés ballagóktól az óvó nénik és társaik... Tovább a cikkhez
"Figyelem, figyelem, közhírré tétetik,
A Katicás évzáró ezennel megkezdődik.
Hallja meg mindenki, vásár lesz nálunk,
Minden vendégünket szeretettel várjuk!" Ezekkel a szavakkal kiáltotta ki a kisbíró Katicáék műsorát, mely vásári jelenettel vette kezdetét... Tovább a cikkhez
Mókás kedvvel, vidáman zárták a Sünik az évet. S e naptól kezdve egy új szlogen is bekerült szótárunkba: " ki klippiti kopog.."? S hogy miért? Azt mindjárt elmesélem. Tovább a cikkhez
- Mi volt ma az oviban, iskolában? Mit csináltatok ma?
- Semmit. Játszottunk. Tanultunk.
Talán ismerősek ezek a kérdések s válaszok. De hogy valójában hogyan s mit sikerült elsajátítanunk egy év alatt, arról több forrásból is lehet tájékozódni. Például ezen kíváncsiságunkat elégíthetik ki a bemutató órák, ahol némi képet kaphatunk az ott folyó tevékenységről. Tovább a cikkhez
Pünkösd mozgó ünnep, a húsvét utáni 50. napon kezdődik, minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. A pünkösd elnevezés is a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik.
Ebben az évben június 11-én, vasárnap ünnepelte a keresztény világ pünkösd napját, annak emlékére, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol Mária és az apostolok gyűltek össze. Lángnyelvek jelentek meg, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel.
Pünkösd az egyház születésnapja is. Tovább a cikkhez
Megint eltelt egy év, elérkeztek az évzáró ünnepségek, s ismét búcsúznunk kell néhány szívünkhöz nőtt apróságtól, akik szeptembertől az iskola padjaiban ülve kezdik el a tudás morzsáit csipegetni. A váltás nagy. Iskolásként a kemény követelmények, elvárások kapcsán érzi meg igazán az ember, hogy űr támadt szívében, s rájövünk, hogy már semmi sem a régi. Sajnos sokszor csak akkor tudjuk igazán értékelni a dolgokat, ha valami már elmúlt. Hiányoznak a régi barátok, hiányzik az óvó nénik szerető, gondoskodó, odafigyelő kedvessége, ölelése. A vágyódás ott marad a gondtalanul eltöltött izgalmas játékok, programok, kalandok után. De az élet halad, menni kell, de bízunk abban, hogy az itt eltöltött évek boldog nyomot hagytak ovisaink szívében. Tovább a cikkhez