"Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót" - hangzik el a mondat a mesében, melynek hallatán az öreg király mély haragra gerjed. Pedig rosszul tette, hiszen nemcsak az ételek ízesítéséhez nélkülözhetetlen kincs, hanem magához az élethez is. Tovább a cikkhez
"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"
/Wass Albert/ Tovább a cikkhez
A bölcsőde két szobájában izgatott készülődés folyik. Az egyikben az átlagéletkor nem több 2 évnél, a másikban...- megmondani nem tudom, de mindenesetre a mérleg nyelve erre billenne. A két helység el van választva egymástól, de valami titkos erő mint valami mágnes vonzza a várakozókat egymás felé. Egy láthatatlan erő, melyet nevezzünk egyszerűen csak szeretetnek. Tovább a cikkhez
"Jön, jön a Mikulás és hoz ajándékot..." - mondogatták izgatottan a bölcsődések, legalább is a nagyobbacskák, akik elé a nyelvi kifejezés nehézségei már nem építenek akkora akadályokat és akiknek emlékképeiben a piros ruhás Télapó már nyomokat hagyott. Az izgalom azonban az egész szobában érezhető volt, az apróbbacskákra is ráragadt, valahogy mindenki érezte, hogy valami ma történni fog. Tovább a cikkhez
A lámpások már készen álltak feladatukra. A vendégek szép lassacskán kezdtek megérkezni, az est sötétsége pedig fokozatosan birtokba vette a bölcsőde udvarát. Az égi lámpások ezúttal nem kószáltak el, csak csöndesen nézték, ahogy földi testvéreik egyre erősebben ársztják fényüket, hogy az apró lábacskák megleljék az utat, amerre menni kell. Tovább a cikkhez
Odakint valaki sír. Égszínkék szeme sötét, fátyolos, ködös tekintettel néz a világba.Tán szomorú, mert nem látja a Napot és a csillagokat? Tátongó űrt érzett magában. Lámpást kéne gyújtani, hátha jobb kedvre derül és visszanyeri igazi valóját! Tovább a cikkhez
Ismét közeleg Márton - napja, melynek néphagyományait minden évben felelevenítjük.
Reméljük, szívesen emlékeztek e nap eseményeire, az elmúlt évek során készített, mívesen kifaragott, ötletes, narancson sárgálló töklámpásokra, az esti gyertyafényes felvonulásra, meglepetés keresésre. Szent Márton tiszteletére szeretnénk a gyerekeket ismét sok élménnyel gazdagítani, ezért hírül adjuk, hogy idén is megrendezzük MÁRTON - NAPI LÁMPÁS FELVONULÁSUNKAT, melyre sok szeretettel várunk Benneteket! Tovább a cikkhez
Mindenszentek és a halottak napja az emlékezés ünnepe. Szomorú ünnep ez, mert sok szerettünk már nincs köztünk. De csak testben. Emlékük örökkön szívünkben él, s meleget ád, mint a gyertya lángja.
“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”
E napokon a temető úgy ragyog, mintha a csillagos ég költözött volna le. A Föld és ég eggyé forr, és a szeretet energiái egy közös fénysugárrá olvadnak össze. Tovább a cikkhez
"Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót" - hangzik el a mondat a mesében, melynek hallatán az öreg király mély haragra gerjed. Pedig rosszul tette, hiszen nemcsak az ételek ízesítéséhez nélkülözhetetlen kincs, hanem magához az élethez is. 
"Karácsony készül, emberek! 
A bölcsőde két szobájában izgatott készülődés folyik. Az egyikben az átlagéletkor nem több 2 évnél, a másikban...- megmondani nem tudom, de mindenesetre a mérleg nyelve erre billenne. A két helység el van választva egymástól, de valami titkos erő mint valami mágnes vonzza a várakozókat egymás felé. Egy láthatatlan erő, melyet nevezzünk egyszerűen csak szeretetnek. 
"Jön, jön a Mikulás és hoz ajándékot..." - mondogatták izgatottan a bölcsődések, legalább is a nagyobbacskák, akik elé a nyelvi kifejezés nehézségei már nem építenek akkora akadályokat és akiknek emlékképeiben a piros ruhás Télapó már nyomokat hagyott. Az izgalom azonban az egész szobában érezhető volt, az apróbbacskákra is ráragadt, valahogy mindenki érezte, hogy valami ma történni fog. 
A lámpások már készen álltak feladatukra. A vendégek szép lassacskán kezdtek megérkezni, az est sötétsége pedig fokozatosan birtokba vette a bölcsőde udvarát. Az égi lámpások ezúttal nem kószáltak el, csak csöndesen nézték, ahogy földi testvéreik egyre erősebben ársztják fényüket, hogy az apró lábacskák megleljék az utat, amerre menni kell. 
Odakint valaki sír. Égszínkék szeme sötét, fátyolos, ködös tekintettel néz a világba.Tán szomorú, mert nem látja a Napot és a csillagokat? Tátongó űrt érzett magában. Lámpást kéne gyújtani, hátha jobb kedvre derül és visszanyeri igazi valóját! 
Kedves Szülők, Gyerekek!
Mindenszentek és a halottak napja az emlékezés ünnepe. Szomorú ünnep ez, mert sok szerettünk már nincs köztünk. De csak testben. Emlékük örökkön szívünkben él, s meleget ád, mint a gyertya lángja.