Lehet, hogy furcsa, de már a kenyérnek is van világnapja, ez pedig október 16. Kíváncsi lennék, hogy hány olyan ember van, aki fel tudná sorolni az összes világnapot, hogy mikor mit ünneplünk pontosan. Szerintem nem sok. Pedig ezeknek nem az lenne a feladatuk, hogy felhívják valamire az emberek figyelmét? Csak ma már annyi minden értékét vesztett dologra kellene összpontosítani, hogy ennyi napot megjegyezni szinte lehetetlen. A sok figyelem felhívás helyett lehet, hogy inkább másként kellene végre élni? Tovább a cikkhez
Minden hét kedden vidám nótaszótól zeng az Árnyas Bölcsőde. Nagyon várják a gyerekek ezt a napot, ugyanis ilyenkor eljön hozzájuk Anita néni, a csengő hangú néptánc oktató, aki mozgásba lendíti az aprócska lábakat. Egyet jobbra, egyet balra, tapsikolás, szökdécselés, egy - két pörgés, lábemelés...és már mulatnak is az apróságok. Tovább a cikkhez
A hétvégén varázslat szépítette meg az Árnyas udvarát. A kerítés és a kinti játékok nagy része lecserélte időjárástól megkopott ruháját, és csinosabbat öltöttek magukra. A külső szemlélődők szemében úgy tűnhet, hogy mindez csiribí - csiribá történt, és hogy egy jóságos tündér járt erre, azonban az igazság ennél sokkal valóságosabb, de annál inkább nagyszerűbb. Tovább a cikkhez
Gyakran sétálnak le a bölcsődések az Árnyas Kertbe és látogatják meg az ott lakó állatokat. Nem történhetett ez másként október 4.- én, az állatok világnapján sem. A kicsi gyerekek még nem tudják, hogy mi az a világnap, de az biztos, hogy nagyon örülnek, amikor az állatokhoz mennek vendégségbe. Tovább a cikkhez
Az Árnyas udvarán csend van és nyugalom. Az ég kék, a nap süt, az óvodában és a bölcsődében a gyerekek alszanak. Azonban ez a csend nem álmot hozó, pihenést sejtető csend. Egy kis apró feszültség, némi izgalom porozza be a tájat. Talán hívhatnánk úgy is, hogy vihar előtti csend. Amikor észrevehetetlenül megáll az idő egy röpke minutumra, minden megpihen, hogy a szükséges pillanatban megsokszorozva, vad erővel szórja szét eddig felhalmozódott minden energiáját. Tovább a cikkhez
A minap sok fürt szőlő érkezett a bölcsisek asztalára. Nagy volt a nyüzsgés az illatozó fürtök körül, de azok mély nyugalommal, szemeikben édes mosollyal várták sorsukat. Egy év szorgos munkája pihent bennük, s ma eljött az idő, hogy édes mosolyukat átadják a bölcsődés gyerekeknek.
"Édesebb volt, mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek."
/ Fésűs Éva: Őszi kirándulás / Tovább a cikkhez
Ki az, aki ne szeretné a nagyi főzte lekvárt. Abban ugyanis nemcsak a nagymama szeretete lelhető fel, hanem gyümölcs is. Jó sok. Azt nem mondom, hogy boltban nem lehet kapni hasonlót, de rengeteg van, ami csak erre a névre keresztelt, cukrozott csúfolmány. S hogy készül egy igazán finom házi lekvár. Hát valahogy így:... Tovább a cikkhez
Bevallom meglepődtem. Már óvodába mennek? Pedig még csak most jöttek ide! Még beszélni sem tudtak!
Nem tudom, nektek mi a véleményetek, de én évek óta azt tapasztalom, hogy az idő egyre gyorsabban röpül. A kor teszi? Az enyém vagy az, melyben élünk? Tovább a cikkhez
Lehet, hogy furcsa, de már a kenyérnek is van világnapja, ez pedig október 16. Kíváncsi lennék, hogy hány olyan ember van, aki fel tudná sorolni az összes világnapot, hogy mikor mit ünneplünk pontosan. Szerintem nem sok. Pedig ezeknek nem az lenne a feladatuk, hogy felhívják valamire az emberek figyelmét? Csak ma már annyi minden értékét vesztett dologra kellene összpontosítani, hogy ennyi napot megjegyezni szinte lehetetlen. A sok figyelem felhívás helyett lehet, hogy inkább másként kellene végre élni? 
Minden hét kedden vidám nótaszótól zeng az Árnyas Bölcsőde. Nagyon várják a gyerekek ezt a napot, ugyanis ilyenkor eljön hozzájuk Anita néni, a csengő hangú néptánc oktató, aki mozgásba lendíti az aprócska lábakat. Egyet jobbra, egyet balra, tapsikolás, szökdécselés, egy - két pörgés, lábemelés...és már mulatnak is az apróságok. 
A hétvégén varázslat szépítette meg az Árnyas udvarát. A kerítés és a kinti játékok nagy része lecserélte időjárástól megkopott ruháját, és csinosabbat öltöttek magukra. A külső szemlélődők szemében úgy tűnhet, hogy mindez csiribí - csiribá történt, és hogy egy jóságos tündér járt erre, azonban az igazság ennél sokkal valóságosabb, de annál inkább nagyszerűbb. 
Gyakran sétálnak le a bölcsődések az Árnyas Kertbe és látogatják meg az ott lakó állatokat. Nem történhetett ez másként október 4.- én, az állatok világnapján sem. A kicsi gyerekek még nem tudják, hogy mi az a világnap, de az biztos, hogy nagyon örülnek, amikor az állatokhoz mennek vendégségbe. 
Az Árnyas udvarán csend van és nyugalom. Az ég kék, a nap süt, az óvodában és a bölcsődében a gyerekek alszanak. Azonban ez a csend nem álmot hozó, pihenést sejtető csend. Egy kis apró feszültség, némi izgalom porozza be a tájat. Talán hívhatnánk úgy is, hogy vihar előtti csend. Amikor észrevehetetlenül megáll az idő egy röpke minutumra, minden megpihen, hogy a szükséges pillanatban megsokszorozva, vad erővel szórja szét eddig felhalmozódott minden energiáját. 
A minap sok fürt szőlő érkezett a bölcsisek asztalára. Nagy volt a nyüzsgés az illatozó fürtök körül, de azok mély nyugalommal, szemeikben édes mosollyal várták sorsukat. Egy év szorgos munkája pihent bennük, s ma eljött az idő, hogy édes mosolyukat átadják a bölcsődés gyerekeknek.
Ki az, aki ne szeretné a nagyi főzte lekvárt. Abban ugyanis nemcsak a nagymama szeretete lelhető fel, hanem gyümölcs is. Jó sok. Azt nem mondom, hogy boltban nem lehet kapni hasonlót, de rengeteg van, ami csak erre a névre keresztelt, cukrozott csúfolmány. S hogy készül egy igazán finom házi lekvár. Hát valahogy így:... 
Bevallom meglepődtem. Már óvodába mennek? Pedig még csak most jöttek ide! Még beszélni sem tudtak! 