Télapó itt van...Nagy- nagy izgalommal ébredtünk December 6. reggelén. Felöltöttük csinos kisruhánkat és már indultunk is a bölcsibe, ahol már érezni lehetett, lassan megérkezik a Télapó. Bár havas nem volt a téli táj, a zúzmarás fák és bokrok megteremtették a kellő hangulatot. Nem volt más dolgunk, mint türelmesen várakozni... “Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Már javában folyt a játék, amikor egyszercsak megláttunk az ablakban egy magas, nagy, fehér szakállú bácsit, aki piros ruhát viselt és nagy puttonyt cipelt a hátán. Ő lesz az! Ebben biztosak voltunk. Végre! Megérkezett a Mikulás! Gyorsan az ajtóhoz szaladtunk, hogy beengedjük és hellyel kínáljuk, hisz biztosan nagyon elfáradt.
"Itt kopog, ott kopog
Megérkezett Télapóka! Hopp!"
Odavezettük a már előre elkészített székhez és megkínáltuk a finom lekváros linzerrel és egy kis tejjel. Szerencse, hogy készültünk, mert tényleg megéhezett az út során. Megígértük neki, hogy nem szólunk Télanyónak, hogy evett a linzerből, mert Télanyó szerint kevesebb édességet kellene enni.
Majd, aki elég bátor volt, odament a Mikuláshoz, megölelgette, oda adta neki a rajzot, amit a hét folyamán készítettünk, de olyan is volt közöttünk, aki a cumiját ajándékozta a Télapónak, hogy vigye el olyan kisgyerekeknek, akiknek nincsen. Ezután a Mikulásnak tovább kellett menni, hiszen még sok-sok ajándékot kellett kiosztani a nap folyamán, de a meglepetésekkel teli puttonyát azért itt hagyta, így mi sem maradtunk ajándékok nélkül.
Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
|
