A vizek világa
Március 22 - én, szombaton a víz világnapja köszöntött ránk. Létrejöttének célja - mint minden más világnapénak - az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a víz fontosságára, környezetünk, s ezen belül a Föld vízkészletének megóvására is. Nem tudom, hogy e napon hányan álltak meg egy pillanatra s gondoltak arra, hogy milyen jó is nekünk, hogy tiszta vizet ihatunk, ráadásul úgy, hogy nem is kell érte messzire mennünk. Sokszor, ami körülöttünk van, az olyan természetes, s csak akkor értékeljük igazán, amikor valamilyen okból kifolyólag hiányt szenvedünk belőlük.
Ami megnyugtató, hogy az Árnyas Óvodában nem egy nap, hanem egy egész hét szólt erről a folyékony kincsről számtalan arcát mutatva meg a gyerekeknek.
"Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó."
A víz azonban nemcsak színes tud lenni, hanem édes és sós, savanyú és keserű, attól függ milyen ízűre van szükségünk. De a legüdítőbb akkor, ha egyszerűen csak színtelen, szagtalan, átlátszó és víz ízű.
Az óvodások lelkesen tanulmányozták légnemű, cseppfolyós és szilárd állapotában is. Ez az egyetlen elem, mely háromféle halmazállapotban fordul elő a Földön. Azonban az ezekről szóló ismeretek játékos, kísérletező, tapasztalatszerző módon folydogáltak be az okos fejecskékbe.
"Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!"
A víz nemcsak szomjunk, éhünk oltására való, hanem szemet gyönyörködtető, nyugtató hatása is kiváló, a gyerekek számára pedig rengeteg élmény forrása lehet. Vidám kacagás morajlott az óvodában, amikor vízi állatokat utánozva fickándoztak a nagy kék ... szivacson.
És nagy móka volt, amikor minden kékbe öltözött gyermek újra összeállt a nagy közös kék fotó kedvéért. Az egy gyermeken számlált legtöbb kék ruhadarab kb. 18 - ra lett hitelesítve.
És nagy móka volt, amikor tajtékzó tengerként áradtak és borítottak el mindent.
És nagy móka volt, amikor a kék óvó nénik ismét "vízittas" nótára fakadtak vidám parti hangulatot idevarázsolva.
Kellemes hét volt, üde, friss. Ha belenézünk a víz tükrébe, sok mosoly jelenik meg arcán, mert olyan képet láthat, melyre mindig is vágyott. Bizton érezheti, hogy vannak emberek, akik szeretik, tisztelik, becsülik, óvják, mert ők adhatnak neki esélyt arra, hogy az éltető kincs még sokáig az is maradhasson.
"Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!"
