Amikor Márton-napján kigyúlnak a fények
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
Az Árnyas háza táján már a régi szokásokhoz híven ilyenkor szülők, gyerekek és pedagógusok együtt ünnepelnek. Ennek első lépése minden évben a lámpás felvonulás, amelyre a gyerekek az óvodában saját készítésű színes lámpásokat készítettek. Míg a szülők a kicsikkel otthon faragtak szebbnél szebb töklámpásokat, amiket be is neveztek az Árnyas Töklámpás Versenyre. Ennek eredményhirdetésére is ezen alkalommal került sor.
A gyerekek kedvence ezen az ünnepen mégis a Márton-napi manó keresése. A manók ugyanis ügyesen és rafináltan elbújtak az óvoda udvarán, azonban sötétben nem olyan könnyű megtalálni őket. Természetesen végül ez mégsem volt akkor akadály a kicsik számára, hiszen a lámpások fénye ( na és persze egy-egy segítő kezet nyújtó szülő telefonjának fénye) éppen elegendő volt ahhoz, hogy minden manó gazdára találjon.
A délután végén pedig kezdetét vette az igazi lakoma. A gyerekek lepénnyel, igazi magyar, hagymás-zsíros kenyérrel és forró teával készültek erre a hűvös őszi estére.
A szombatra virradó reggelen pedig fény derült arra is, hogy a néphagyományok szerint ebben az évben a tél tiszta és havas lesz. Talán még a régen várt, fehér Karácsonnyal is megajándékoznak bennünket az égiek.
