Anyák napja a Katicáknál
"Köszönöm neked, anya, hogy értékes vagyok..." - ez a gondolat volt a Katicák szeretetteljes üzenete Anyák napi ünnepségükön. Egy kedves mesével mondtak köszönetet az édesanyáknak, nagymamáknak, melyben a gyerekek átváltoztak foltmanókká...
Kik is a foltmanók? Mindegyiküket Éli fafaragómester hívta életre műhelyében. Kedves, vidám kis lények ők, valamennyien szeretik megmutatni tudományukat, melyek vagy sikerülnek..., vagy nem....
A bemutatott teljesítmények alapján a manók eldönthetik, hogy csillagot vagy sötétkék pontot ragasztanak társaikra.
Sajnos Pancsinellónak csak sötétkék pontok jutottak.
Végső elkeseredésében váratlanul segítségére érkezett Lúcia, aki bár szintén foltmanó volt, mégsem lehetett semmilyen jellel megbélyegezni.
A lányka elvitte a búslakodó Pancsinellót a fafaragó mesterhez, aki eképpen szólt hozzá: "Te értékes vagy. Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad mások. Neked kell tudnod saját magadról, hogy értékes vagy."
Igen, minden ember rendelkezik értékes tulajdonságokkal, s a szülők a legfőbb szobrászok, hogy ezek felszínre kerülhessenek. Az anyag nemes, de sérülékeny, ezért az apró részletek kibontakoztatásához az elejétől fogva való gondos odafigyelés nélkülözhetetlen kellék. Azonban az édesanyák rendelkeznek a legkifinomultabb alkotó eszközzel, mely tévedhetetlen, és nyoma időtálló. Ez pedig a végtelen szeretet.
Édesanyánk a legönzetlenebb támogatónk, a legbiztosabb pont az életünkben, akire mindig lehet számítani.
"Köszönöm, hogy altattál, köszönöm, hogy etettél,
Első lépéseimnél kézen fogva vezettél,
Köszönöm, hogy mindenben mindig segítettél,
Csak pár éve élek még, de értem már annyi mindent tettél!"
A kis Katicák hálájuk jeleként egész héten tüsténkedtek, készítették ajándékaikat, hogy ezzel is örömet szerezzenek a legszeretettebb lénynek a világon.
Festettek, varrtak, ragasztottak, kötöztek, úgy jártak a kis kezek, mint a szorgos manóké. "Éli mester" jó munkát végzett..., és az óvó nénik is...
S a jó, figyelmes, gondos munka mindig elnyeri jutalmát. Mert a gyermek egyszer felnő, saját lábára áll, s be kell bizonyítania anyának, apának, de kiváltképp önmagának, amit a foltmanók is már pontosan tudnak, hogy "értékes vagyok."
"Köszönöm, hogy mindig erősen fogod a kezemet,
De ha egyszer mennem kell, köszönöm, hogy majd elengeded..."
S ha felnőttként majd ezeknek az apróságoknak gyermekeik lesznek, akkor a fafaragó mesterség tudománya rájuk száll, s az óvodai Anyák napi ünnepségen majd nekik fogják énekelni, hogy:
"Köszönöm neked, anya, hogy értékes vagyok.
Köszönöm, hogy szemed mindig fényesen ragyog.
Köszönöm, hogy tőled sok - sok szeretet kapok,
Köszönöm, hogy apával együtt életre hívhatok."
