Elképzelhető, hogy a bátorságról nem éppen a rózsaszín jut az emberek eszébe. Mert a rózsaszín nem az az intenzív piros, ami mindent letarol, felfal, hanem a vad hevület fehérrel jól nyakon öntött, lehűtött változata, olyan, mint egy jól megrendszabályozott óvodás. De azért az a vehemens piros mégis ott bujkál benne, tehát lehet, hogy a bátorság is előcsalogatható belőle? Én úgy gondolom, hogy igen. Tovább a cikkhez
Különös álmom volt a múlt héten. Kicsit kusza, de ennek ellenére teljesen valóságosnak tűnt. Álmomban reggel felébredtem, s a tükörbe nézve azt látom, hogy a fejem tetején a meglévő négyhez két újabb szem csatlakozik, ráadásul úgy imbolyognak, mintha tengeren hánykolódnék. Két fülem mellett még kettő éktelenkedik, s ujjaim száma az egyik kezemen hatra gyarapodott. Rosszul alszom talán? Így hogy menjek az óvodába? Tovább a cikkhez
Mit látok, mit látok? Olállá. Egy óvodát! Árnyas Óvoda.
Menjünk be szép csöndesen.
Mit hallok, mit hallok? Olállá. Mackó brummogást.
Nézzük meg miért. Tovább a cikkhez
Két hét nyaralásban, vagyis inkább telelésben volt részük az Árnyas óvodásoknak. Messzi vidéken jártak, olyan helyen, ahol csak igen kevesen kalandozhatnak. Bár, ha jobban belegondolok, mindenki eljuthat bárhová, ahova szeretne, nem kell semmi mást tenni, csak kinyitni a képzelet kapuját, és elmondani egy varázsigét: csiribí - csiribá, vagy illa berek, nádak, erek, ott legyek, ahol akarok...Szerencsére a magyar nyelv bővelkedik ilyen varázsmondatokkal. Lehet, hogy ez nem véletlen?
A titkos ajtón átlépve olyan hely tárul elénk, ahol nincsenek határok, korlátok, csak és kizárólag a szabad szárnyalás. Tovább a cikkhez
Lassan közeleg a februári adóbevallások leadásának határideje. Kérjük támogassa Ön is adója 1% - ával sikeres sport és kulturális programjainkat, hogy az eddigi kezdeményezéseinket jövőre is megvalósíthassuk. Tovább a cikkhez
190 éve, hogy Kölcsey megírta a Himnuszt. A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, a Himnusz születésnapján.
Múltunk, mely igen régmúlt időkbe nyúlik vissza, gyönyörű magyar nyelvünk, melyen a legszebben lehet írni a világon, őseink, kik ránk hagyták hagyatékukat egy szebb jövő reményében, nagy alkotóink, kiknek sok jót köszönhetünk megérdemlik, hogy e napon, a Magyar Kultúra Napján kifejezzük tiszteletünket. Megérdemlik. Megérdemeljük! Tovább a cikkhez
Talán mindenkiben felötlött a gondolat, hogy a felsorolásba némi hiba csúszott. Vagy mégsem? Kinézve az ablakon úgy érzem, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül, hogy telünk tényleg csütörtököt mondott. Amikor végre gyönyörű nagy pelyhekben elkezd hullani a hó, szívünk repked a hófödte táj szépségétől és kezdünk bízni abban, hogy végre lehet egy igazán nagyot szánkózni, valami mindig közbejön. Tovább a cikkhez
Magyarország kedvező földrajzi fekvésének, a mérsékelt éghajlati övnek köszönhetjük, hogy mind a négy évszak boldog élvezői lehetünk. Lehet, hogy most többen azt mondják, inkább elkerülték volna a tegnapi nagy havazás és az ónos eső élvezetét. Az igaz, hogy nem okozhat mindig minden mindenkinek örömet, de a jó nem jár rossz nélkül, rossz nélkül nem tudnánk igazán értékelni a jót sem. Tovább a cikkhez
Elképzelhető, hogy a bátorságról nem éppen a rózsaszín jut az emberek eszébe. Mert a rózsaszín nem az az intenzív piros, ami mindent letarol, felfal, hanem a vad hevület fehérrel jól nyakon öntött, lehűtött változata, olyan, mint egy jól megrendszabályozott óvodás. De azért az a vehemens piros mégis ott bujkál benne, tehát lehet, hogy a bátorság is előcsalogatható belőle? Én úgy gondolom, hogy igen. 
Különös álmom volt a múlt héten. Kicsit kusza, de ennek ellenére teljesen valóságosnak tűnt. Álmomban reggel felébredtem, s a tükörbe nézve azt látom, hogy a fejem tetején a meglévő négyhez két újabb szem csatlakozik, ráadásul úgy imbolyognak, mintha tengeren hánykolódnék. Két fülem mellett még kettő éktelenkedik, s ujjaim száma az egyik kezemen hatra gyarapodott. Rosszul alszom talán? Így hogy menjek az óvodába? 
Mit látok, mit látok? Olállá. Egy óvodát! Árnyas Óvoda.
Két hét nyaralásban, vagyis inkább telelésben volt részük az Árnyas óvodásoknak. Messzi vidéken jártak, olyan helyen, ahol csak igen kevesen kalandozhatnak. Bár, ha jobban belegondolok, mindenki eljuthat bárhová, ahova szeretne, nem kell semmi mást tenni, csak kinyitni a képzelet kapuját, és elmondani egy varázsigét: csiribí - csiribá, vagy illa berek, nádak, erek, ott legyek, ahol akarok...Szerencsére a magyar nyelv bővelkedik ilyen varázsmondatokkal. Lehet, hogy ez nem véletlen? 
Lassan közeleg a februári adóbevallások leadásának határideje. Kérjük támogassa Ön is adója 1% - ával sikeres sport és kulturális programjainkat, hogy az eddigi kezdeményezéseinket jövőre is megvalósíthassuk. 
190 éve, hogy Kölcsey megírta a Himnuszt. A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, a Himnusz születésnapján.
Talán mindenkiben felötlött a gondolat, hogy a felsorolásba némi hiba csúszott. Vagy mégsem? Kinézve az ablakon úgy érzem, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül, hogy telünk tényleg csütörtököt mondott. Amikor végre gyönyörű nagy pelyhekben elkezd hullani a hó, szívünk repked a hófödte táj szépségétől és kezdünk bízni abban, hogy végre lehet egy igazán nagyot szánkózni, valami mindig közbejön. 
Magyarország kedvező földrajzi fekvésének, a mérsékelt éghajlati övnek köszönhetjük, hogy mind a négy évszak boldog élvezői lehetünk. Lehet, hogy most többen azt mondják, inkább elkerülték volna a tegnapi nagy havazás és az ónos eső élvezetét. Az igaz, hogy nem okozhat mindig minden mindenkinek örömet, de a jó nem jár rossz nélkül, rossz nélkül nem tudnánk igazán értékelni a jót sem. 