A Mikulás biztos örömmel nézte, ahogy szorgos kezek munkálkodnak a karácsonyi díszek elkészítésében. Bár az ünnep még kicsit odébb van, az adventi közös barkácsolás érezhetővé tette a várva várt nap hangulatát. Szülők, gyerekek szorgoskodtak együtt, s reméljük, hogy az elkészült darabok s a közös alkotás élménye egy kis varázsport juttat majd mindenki otthonába Karácsony ünnepén. Tovább a cikkhez
Milyen a fognyűvő manó? Ijesztő, szúrós szemű, szőrös képű nagy kalapáccsal és fúróval? Olyan, aki legalább úgy szereti a cukrot és a csokoládét, mint mi gyerekek, s mihelyst érzékel valahol egy - egy jó falatot, rögtön ott terem?
Mi, az Árnyas Óvoda lakói büszkén indultunk útra a fogorvos nénihez, hogy bebizonyítsuk neki, hogy a mi fogaikat ezek a rosszcsont manók messze elkerülik. Tovább a cikkhez
A sötétben az a jó, hogy sötét, a világosban pedig az, hogy világos. Mert milyen lenne, ha világosban sötét lenne és fordítva? Én nem biztos, hogy jól érezném magam, de ha mégis így szeretném, akkor szerencsére az is megoldható. No ezekkel az eszközökkel próbálkoztak az óvoda lakói, s igen vidám játékok kerekedtek belőle! Tovább a cikkhez
Így Márton nap után a gyerekek igen sokrétű ismeretekkel rendelkeznek a libákat illetően. De hogy a ház körül élő állatok egyike se szenvedjen hiányt, a Madárovi Barna bácsijával róluk kezdtek komoly értekezésbe, tapasztalat cserébe. Tovább a cikkhez
Akkora sürgés - forgás fogadott Márton nap reggelén az oviban, mintha egy étterem konyhájába érkeztem volna. A sütő ontotta melegét, olyan éhesnek tűnt, mintha soha nem evett volna. Tátott szájjal várta a finomabbnál finomabb falatokat, melyek érkeztek is sorjában... Tovább a cikkhez
Ettetek már libát "üsi" (husi) nélkül. Az óvoda több lakójának része volt ebben, ugyanis a libaságok sorozatából nem hiányozhatott a sütemény sem. Természetesen csak és kizárólag libaképű.
(Az "üsi" eredetéről a következő cikkben szót ejtünk.) Tovább a cikkhez
Abba már belenyugodtam, hogy az ember talpa is lehet lúd, megszámlálni is nehéz hány van belőle, de hogy egy egész óvoda gágogástól zengjen? Ki hallott már ilyet!?
"Gágog a sok kis liba gá, gá, gá,
ráfelel liba mama gá, gá, gá,
a nap is rájuk nevet,
oly vidám ez a sereg,
mond te is utánuk, hogy gá, gá, gá!" Tovább a cikkhez
Mindenszentek és a halottak napja az emlékezés ünnepe. Szomorú ünnep ez, mert sok szerettünk már nincs köztünk. De csak testben. Emlékük örökkön szívünkben él, s meleget ád, mint a gyertya lángja. E napokon a temető úgy ragyog, mintha a csillagos ég költözött volna le. A Föld és ég eggyé forr, és a szeretet energiái egy közös fénysugárrá olvadnak össze. Tovább a cikkhez
A Mikulás biztos örömmel nézte, ahogy szorgos kezek munkálkodnak a karácsonyi díszek elkészítésében. Bár az ünnep még kicsit odébb van, az adventi közös barkácsolás érezhetővé tette a várva várt nap hangulatát. Szülők, gyerekek szorgoskodtak együtt, s reméljük, hogy az elkészült darabok s a közös alkotás élménye egy kis varázsport juttat majd mindenki otthonába Karácsony ünnepén. 
Milyen a fognyűvő manó? Ijesztő, szúrós szemű, szőrös képű nagy kalapáccsal és fúróval? Olyan, aki legalább úgy szereti a cukrot és a csokoládét, mint mi gyerekek, s mihelyst érzékel valahol egy - egy jó falatot, rögtön ott terem?
A sötétben az a jó, hogy sötét, a világosban pedig az, hogy világos. Mert milyen lenne, ha világosban sötét lenne és fordítva? Én nem biztos, hogy jól érezném magam, de ha mégis így szeretném, akkor szerencsére az is megoldható. No ezekkel az eszközökkel próbálkoztak az óvoda lakói, s igen vidám játékok kerekedtek belőle! 
Így Márton nap után a gyerekek igen sokrétű ismeretekkel rendelkeznek a libákat illetően. De hogy a ház körül élő állatok egyike se szenvedjen hiányt, a Madárovi Barna bácsijával róluk kezdtek komoly értekezésbe, tapasztalat cserébe. 
Akkora sürgés - forgás fogadott Márton nap reggelén az oviban, mintha egy étterem konyhájába érkeztem volna. A sütő ontotta melegét, olyan éhesnek tűnt, mintha soha nem evett volna. Tátott szájjal várta a finomabbnál finomabb falatokat, melyek érkeztek is sorjában... 
Ettetek már libát "üsi" (husi) nélkül. Az óvoda több lakójának része volt ebben, ugyanis a libaságok sorozatából nem hiányozhatott a sütemény sem. Természetesen csak és kizárólag libaképű.
Abba már belenyugodtam, hogy az ember talpa is lehet lúd, megszámlálni is nehéz hány van belőle, de hogy egy egész óvoda gágogástól zengjen? Ki hallott már ilyet!? 
Mindenszentek és a halottak napja az emlékezés ünnepe. Szomorú ünnep ez, mert sok szerettünk már nincs köztünk. De csak testben. Emlékük örökkön szívünkben él, s meleget ád, mint a gyertya lángja. E napokon a temető úgy ragyog, mintha a csillagos ég költözött volna le. A Föld és ég eggyé forr, és a szeretet energiái egy közös fénysugárrá olvadnak össze. 