Évzáró és ballagás a Csigáknál

"Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj,
erőseket, mint a karvalyé,
hogy a szabadság magasságában
könnyű szárnyalással lebegni tudj,
és siklani az élet színein át,
a csendben meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek..."

Ha lehet valamire azt mondani, hogy igazán belülről fakadó, tiszta és őszinte, nemes egyszerűséggel értéket sugárzó, akkor az az, ahogy a Csiguszok elbúcsúztatták ezt az évet és az iskolába induló nagy óvodásokat.

Nem tudom szavakkal igazán jól leírni azt a bájt, kedvességet, gyermeki izgatottságot, ahogy az apróságok énekeltek, verseltek és előadtak.

Énekelni, verselni, előadni sokan tudnak, de itt most érezhető volt valami olyan belső egyszerűség, őszinteség és tisztaság, amire az ember sokszor vágyik, csak nem találja meg igazán.

A műsor egy réten kezdődik, ahol a Rétek - mezők Tündére mindennapi teendőinek sokaságát végzi: pöttyöt ragaszt a katicáknak, házat ad a csigáknak, mézgyűjtő kosarat a méheknek, hegedűt a tücsköknek, szúnyoghálót a békának, hímport szór a pillangók szárnyára...ám a kosarában marad valami, ami senkihez sem tartozik... egy ezüstösen csillogó furulya. Kié legyen? Ki a legméltóbb erre az ajándékra

Aki tudni szeretné a választ, olvassa el Fésűs Éva: Az ezüsthegedű című meséjét, és figyelje meg jól a fényképeket. A kettő olvasatában derül fény a titokra, mert az előadott történet egy átirat volt a Csiga csoport számára, melyet az óvó nénik alkottak meg nagy szeretettel a gyerekek és a nézők számára.

A következő részben a ballagó két nagylány kedvenc meséje, Tóth Zita: Filc, a zoknimuki című meseregényének egy részlete elevenedett meg, melyből mi nézők megtudhattuk, hogy kik is azok a zoknimukik. Bizonyára mindenkinél előfordult már, hogy elveszett zoknijának egyik párja. Nem is egynek? A statisztika szerint egy - egy családban ezek száma átlag negyvenre tehető. Mi már tudjuk, miért.

Igen. Ilyen a gyermeki mesevilág, ilyen a gyermeki boldogság színtere, amibe a kis Csigák most bepillantást engedtek számunkra. Önfeledt, kalandos, vicces, vidám, huncutságos és szeretni való. És ez az, amitől most búcsúzni kell a nagyoknak. Vége.

" Azt mondják, elszállnak a gyermekévek,
A mesék helyébe a gondok lépnek."

Igazán vége?

Tényleg vége kell, hogy legyen?

Talán még nem. Egy pár évig még biztos nem. De ha jól vigyáztok rá, akkor ...akkor rajtatok áll, hogy meddig tart. Ha "szerencsések" vagytok, akkor örökre. Mert a gyermekség ott van bennetek. Mindenkiben. A kérdés, hogy meg tudjuk - e tartani, meg akarjuk - e őrizni.

Kedves Ballagók! Most búcsúzunk Tőletek, vár rátok az iskola, a tanulás. Új élet, új kalandok. De vigyázzatok, hogy soha ne feledjétek el, mostani éneteket, hogy milyenek voltatok óvodásként: tiszták, őszinték, mesés gyermekek.