Márton-napi lámpások
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen. Ez a nap Márton - napja. Az Árnyas Óvodában ezen alkalomból lámpás felvonulással egybekötött ünneplésre került sor.
Péntek délután nagy volt a nyüzsgés az óvoda udvarán. Amire a gyerekek a délutáni sziesztából felébredtek és később a szülők megérkeztek, már az egész udvar tele volt lámpásokkal és faragott tökökkel, amelyekbe már a mécsesek is bele voltak készítve arra várva, hogy az besötétedjen és eljöjjön az ő idejük.
Gyorsan leszállt az est. A mécsesek lángja kigyúlt. A gyerekek pedig a csoportokban gyülekeztek és alig várták, hogy elindulhassanak a felvonulásra. A szülők is izgatottan toporogtak már az udvaron, amikor egyszer nyílt az ajtó és minden csoport felsorakozott a teraszon. Az ovisok kezében égtek a szebbnél szebb lámpások, miközben megkezdődött az első közös verselés. Ezennel kezdetét vette a Márton-nap.
Ezután útnak indult az első csoport. Az énekek bezengték az óvoda udvarát. A sötéttel együtt egy különleges hangulat is leszállt. Meghittség, boldogság, szeretet és ünneplés vette kerül az itt összegyűlteket. Ahogy a lámpásokkal elindultunk egy pillanatra, mintha az idő is megállt volna, arra kérve bennünket, élvezzük ki ezeket a perceket mi is.
„Száz liba egy sorba
mennek a nagy tóra
elöl megy a gúnár
Jaj de peckesen jár
Száz liba egy sorba”
Miután minden csoport körbeért, megkezdődött az este egyik legizgalmasabb játéka, a Márton-napi manókeresés. Sok-sok manócska, épp annyi, amennyi óvodás gyerek van az Árnyasban, úgy döntött ezen a délutánon, hogy megtréfálja a gyerekeket és elbújtak a sötét udvaron arra várva, hogy megkeressék őket.
Egyfajta bújócska volt ez. A feladat pedig adott volt. Egy-egy lámpás fénye kellett elvezessen mindenkit egy manóhoz. Ekkor a szülők is átélték egy pillanatra ezt a gyermeki izgalmat, így az egész család a manók keresésére indult. Hol lehetnek? Talán a fák tövében, vagy egy bokorban? A kisházban, vagy a virágosládában? Igen, volt itt is, ott is, de végül mindenki megtalálta a saját manóját.
A nagy izgalmak csillapításaként az Árnyas Kórus ezúttal is készült egy kis műsorral. A dalok nem is szólhattak másról, mint a libákról. Egy igazi slágert is hoztak nekünk, méghozzá a 100 Folk Celsius ismert dalát, a Libalegelőt.
„Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn.”Majd újabb izgalom, a tökfaragó verseny eredményhirdetése következett. Bár ebben az évben kicsit kevesebben próbálkoztatok, de azért jelentkezőkben nem volt hiány.
A győztesek pedig: Szilágyi Anna és Lili a Mazsola és Tádé című tök.
Köszönjük a jelentkezőknek és bízunk benne, hogy jövőre mégtöbben kedvet kaptok a feladathoz!
Végül nem volt más dolgunk, mint megkóstolni a libazsíros –lilahagymás kenyeret és a gyerekek keze által készült barátság lepényeket. Bár nem volt annyira hideg, így este már egy pohár forró tea is jólesett a beszélgetés közben.