A város története
Régészeti leletek tanúsága szerint a településen Krisztus előtt 4000 és 2500 előtt is éltek már emberek. Az első írásos emlék 1375-ből származik, ám az idők során több néven is említik Veresegyházat. Az elnevezés utalhat a piros téglás templomra, valamint az elmúlt korok véres eseményeire is. Egy biztos, ma Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő, jelenleg mintegy 16 ezer lakosú városa található a fővárostól 25 kilométerre északkeleti irányban.
| Páratlan természeti kincs a város szívében |
A mai város elődjét már 1375. április 25-n kelt oklevélben említik, melyben ez áll: „Szepesi Jakab országbíró Syday-i István fia Domonkosnak Wereseghaz-i Lanchk fia Miklós elleni perében elengedi a felperesre kirótt 6 márkányi bírság kétharmadát”.A községet később Secretarius Lazarus 1510 és 1520 között készült térképe is feltünteti Vesereghatz néven. A néphagyomány szerint Veresegyház és Szada őse Ivacs falu volt, ami ma a városhoz tartozik. A város korábbi területe valamivel kevesebb, mint hatezer hold volt. Az 1788-ban mért adatok az 1920-as évekig nem sokat változtak. Veresegyház tiszta magyar falu volt, földesura háromnegyed részben a váci püspök, negyed részben pedig a nagyváradi káptalan. Önálló pecséthasználata a XVII. század végétől van, 1876-ig hat különböző pecsétje ismert.
A település nevével több alakban találkozhatunk: Vőrős Egyháza, Veres-Egyháza, Veresegyháza, Vorősegyháza, Vörös-Egy-Ház, Veres Egy Háza, Veresegyhaza, Wörösch-Egyhása, Veres Egyháza, Vörösegyháza. Érdekes névforma olvasható egy 1399. március 9-én Visegrádon kelt csonka nádori oklevélen: Weruseghaz. „Adoma szerént a helység hajdani neve Véresegyház volt”, utalva Szent László király Salamon ellen folytatott csatájára, ám a mostani vélekedés szerint a veres – azaz piros – melléknév és az egyház – vagyis templom – főnév összetételéből ered neve – mivel a helység régi, vakolatlan temploma vörös színű téglából épült.
Veresegyház története az őskortól napjainkig
Régészeti leletek igazolják, hogy ezen a területen már Krisztus előtt 4000-2500 közötti időszakban is éltek emberek. Ebben a korszakban Veresegyház területén a „Dunántúli vonaldíszes” kultúra népének telepe állt fenn. 1984-ben szarmata síremléket tártak fel, amelyből arany-, ezüstékszerek és használati tárgyak kerültek elő. A Krisztus után 568-670 közötti időkből származó avar kori régészeti leleteket Ivacs területén találták meg. Honfoglalás- és Árpád-kori sírleletek pedig a Veresegyház környékén elhelyezkedő településekről kerültek elő. Amint azt már említettük, a város első okleveles említése 1375-ből származik.
Regionális szerepe először a váci egyházmegye szervezetén belül mutatkozik meg. A XIV. század végén főesperesség székhelye, majd az Anjou-korban létrehozott halastó a váci püspöki halgazdaság részét képezi. A török uralom alatt Veresegyház szultáni hász birtok lett, majd a török kiűzése és a Rákóczy-szabadságharc után a váci püspökség kialakította a veresegyházi ispánságot. Az 1810-es években a település híres volt boráról, de az 1880-as filoxéria járvány miatt elpusztultak a szőlőtőkék.
A lassan, de biztosan gyarapodó lakosság és Veresegyház elhelyezkedése a közlekedés fejlődését vonta maga után. 1911-ben megindult a villamos-vontatású vasút a Budapest – Veresegyház - Vác vonalon, Szada - Gödöllő kitérővel. Ez volt az ország első villamosvasútja. A településen élő lakosság továbbra is mezőgazdaságból élt, a város címerében is megtalálható eper termesztése volt a fő, de a közlekedés fejlődése és a vasúti forgalom megindulása maga után vonta a kereskedelem és a turizmus fejlődését. Ez utóbbi fellendüléséhez jelentősen hozzájárultak a terület egyedülálló természeti adottságai. 1925-ben megalakult a Veresegyházi Tórendező és Fürdő Egyesület, majd 1929-ben megnyitotta kapuit a strandfürdő száz öltöző kabinnal, étteremmel, kiadó szobákkal. Ebben az időben indult meg Veresegyházon az üdülő- és fürdő-turizmus, ami a II. Világháborúig jelentős volt. A II. Világháború azonban, csakúgy, mint az ország összes többi településén, itt is jelentősen visszavetette a település fejlődését.
A háború után megkezdődött az újjáépítés, a károk felszámolása és újra megindult a vasúti közlekedés. A szocializmus időszakában a szovjet mintára épülő politikai gazdasági irányítás gátat szabott a turizmus fejlődésének, akkoriban a mezőgazdaság, az ipar és az egészségügy keleti minták alapján működött. 1990 után indult meg az a fejlődés, melynek eredménye a lakosság megháromszorozódása, és egy mára jellemzően agglomerizációs település kialakulása. 1999-ben Veresegyház megkapta a városi címet. Az infrastruktúra fejlődése megindult, a fejlesztés napjainkban is tart. A település az őslakosok és a „gyüttmentek”, vagyis az újonnan betelepültek keveredéséből áll, s az egyre erősebb törekvésből, hogy Veresegyház ne csupán alvóváros legyen, hanem a gazdasági erejét kihasználva a kis-, és nagyobb térség központjává is váljon.
A településfejlődést meghatározta az 1990-es években lezajló privatizáció, melynek eredménye, hogy az önkormányzat felvásárolta a tulajdonosoktól a földterületeket, és az önkormányzat által kidolgozott új általános rendezési terv alapján új lakó- és ipari területek jöttek létre. Az új középületek építése során olyan építészeti koncepciót követnek, amely meghatározza a település arculatát, és az építészeti hagyományokat is figyelembe veszi. A korábban üdülőterületnek használt övezetek nagy részén is már lakóházak állnak. Üdülési vonzerőt a településen feltárt termálvíz, a tórendszer, az egyre színvonalasabbá váló medvefarm és a meglévő természeti kincsek, a Gödöllői-dombság állat-, és növényvilága képezik.
