Földrajz

A város és környéke földrajza

Veresegyház a Pesti-síkság északi részén található, 160-260 méteres tengerszint feletti magasságon. A település keleti és nyugati határát lapos buckás homokdombok alkotják. Északkeletről az Öreghegysor és a Margita, délről a Gödöllői-dombság, a mogyoródi gyertyános és a fóti Somlyó, nyugatról a csomádi Magas-hegy és a Pesti-síkság határolja.

A talaj részben üledékes, homokos kavicstörmelékes, magasabb részeken agyagos, völgyekben homokos meszes. A kedvezőtlen talajadottságok miatt a növénytermesztés eléggé szűk köre terjedt el. Ennek ellenére a település címerében megtalálható az eper, hiszen az elmúlt évszázadokban e gyümölcs valósággal jelképe lett Veresegyháznak. Az eperföldek még ma is megtalálhatóak a város déli határában.
Ősnövényzete a sztyeppfű, ami az éghajlatváltozások miatt elpusztult. A melegebb és csapadékosabb éghajlati viszonyok a magasabb területeken a bükkfás erdős sztyepp fejlődését tették lehetővé, az alacsonyabb területeken pedig kialakultak a kocsányos tölgyesek. Jelenlegi éghajlatát meghatározzák az Alföld meleg szárító és az Északi középhegység felől érkező, csapadékot hozó légáramlatok.
A terület a Gödöllői-dombság vízgyűjtő területe, az ott eredő patakok vizét a Sződrákosi-patak gyűjti össze. A pataknak a szárazabb időszakokban is volt vize, ezért a XIX. században a térségben 11 malom működött.
Ezt a természeti adottságot használták ki, amikor a Sződrákosi-patakot a XV. században elgátolták, így jött létre a ma is létező mesterséges tó (Öreg-, Malom- vagy Strand-tó), mely a következő századokban gazdasági jelentőséggel bírt.
Kezdetben halastóként használták, és a váci püspöki uradalomi malmot működtette, majd a XX. század fordulóját követően döntően idegenforgalmi jelentőséggel bírt. Az 1980-as években az Öreg-tótól délre alakították ki a Pamut-tavat, majd a Sződrákosi-patak medrének kikotrásával az Ivacsi-tavat.

Az így létrejött vízfelület megközelítőleg 16 hektár, s amelynek partjain értékes növényvilág alakult ki. Veresegyház másik címernövénye – az eper mellett - a tavirózsa. Ám nem csak ez a kétségkívül gyönyörű növény található a tavakban, hiszen a nádasok gazdag életteret biztosítanak a vízben élő halak és vadkacsák számára. Mi több, 2010-ben az Octopus Búvár- és Vízisport Egyesület búvárai sikeres kagyló visszatelepítést végeztek az Ivacsi-tóból a Malom- és Kocka-tó iszapmentesített medrébe. Emellett májusban a Pamut-tó partján orchideák virágoznak, sőt a kíváncsi látogatók kis szerencsével akár saját szemükkel is megfigyelhetik a természetes környezetében élő édesvízi medúzákat. E látványos és rendkívüli természeti értékkel bíró területet közvetlen közelről szemlélhetik meg az érdeklődők, hiszen az 1985 óta természetvédelmi területté nyilvánított Malom-tó strandjától indul a mintegy 5 kilométer hosszú tanösvény, melynek 11 állomását akáccölöpök jelzik.
23 évvel korábban rendkívüli jelentőségű felfedezés látott napvilágot: feltárták a város egyik legjelentősebb természeti kincsét, a strandfürdő melletti hévizet. Ennek vizét 1992 óta az akkor átadott termálfürdőben hasznosítják a vendégek legnagyobb örömére.