Húsvétkor biztos mindenkihez ellátogatott a húsvéti nyuszi. Az Árnyas Óvodáról sem felejtkezett el, nyomai hol itt, hol ott kerültek szemünk ill. lábunk útjába... Valószínű ezeket nem véletlenül hagyta maga mögött, hiszen véletlenek nincsenek, ha meg vannak is, hát ennyi, egy helyen...? No, járjunk csak utána! Tovább a cikkhez
Az elmúlt napokban rengeteg finomság készült az Árnyas sütödében. Ezennel megosztjuk veletek ezek receptjeit, hátha sikerül egy - két jó ötletet adnunk a húsvéti vendégváró asztalra. Tovább a cikkhez
Ki ismeri azt a mondást, hogy ahány nyúl, annyi tojás? ... Ne aggódjatok, én sem. Illetve most már lehet, hogy mégis, ugyanis az Árnyas Óvodában annyi nyulat és tojást lehetett látni az elmúlt időszakban, hogy feltételezhető, hogy minden nyúlhoz tartozik legalább egy tojás. Tovább a cikkhez
Földünk kora kb. 4,5 milliárd évre tehető, viccesen mondhatnám, hogy plusz - mínusz 1 - 2 év, de ekkora időintervallumban néhány millió év is szinte jelentéktelen. Pedig mennyi minden tud ennyi idő alatt történni, főleg ha az emberi élet léptékével számolunk! Pár év, pár hónap, pár óra, de akár pár perc is sorsfordító eseményeket tud produkálni. Tovább a cikkhez
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat
szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad. Tovább a cikkhez
Aki azt hiszi, hogy az előző cikkel a vízi kalandok véget értek, az nagyon téved. Pénteken ugyanis az Árnyas lakók kirándulni mentek a veresi tavakhoz, hogy érezzék a tavasz nyiladozását, a természet sokszínűségét, a tó tükrében megcsillanó csodákat. Tovább a cikkhez
Március 22 - én, szombaton a víz világnapja köszöntött ránk. Létrejöttének célja - mint minden más világnapénak - az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a víz fontosságára, környezetünk, s ezen belül a Föld vízkészletének megóvására is. Nem tudom, hogy e napon hányan álltak meg egy pillanatra s gondoltak arra, hogy milyen jó is nekünk, hogy tiszta vizet ihatunk, ráadásul úgy, hogy nem is kell érte messzire mennünk. Sokszor, ami körülöttünk van, az olyan természetes, s csak akkor értékeljük igazán, amikor valamilyen okból kifolyólag hiányt szenvedünk belőlük. Tovább a cikkhez
Húsvétkor biztos mindenkihez ellátogatott a húsvéti nyuszi. Az Árnyas Óvodáról sem felejtkezett el, nyomai hol itt, hol ott kerültek szemünk ill. lábunk útjába... Valószínű ezeket nem véletlenül hagyta maga mögött, hiszen véletlenek nincsenek, ha meg vannak is, hát ennyi, egy helyen...? No, járjunk csak utána! 
Tavaszias, napsugaras, boldog Húsvétot kívánunk Mindenkinek! 
Az elmúlt napokban rengeteg finomság készült az Árnyas sütödében. Ezennel megosztjuk veletek ezek receptjeit, hátha sikerül egy - két jó ötletet adnunk a húsvéti vendégváró asztalra. 
Ki ismeri azt a mondást, hogy ahány nyúl, annyi tojás? ... Ne aggódjatok, én sem. Illetve most már lehet, hogy mégis, ugyanis az Árnyas Óvodában annyi nyulat és tojást lehetett látni az elmúlt időszakban, hogy feltételezhető, hogy minden nyúlhoz tartozik legalább egy tojás. 
Földünk kora kb. 4,5 milliárd évre tehető, viccesen mondhatnám, hogy plusz - mínusz 1 - 2 év, de ekkora időintervallumban néhány millió év is szinte jelentéktelen. Pedig mennyi minden tud ennyi idő alatt történni, főleg ha az emberi élet léptékével számolunk! Pár év, pár hónap, pár óra, de akár pár perc is sorsfordító eseményeket tud produkálni. 
Radnóti Miklós: Április
Aki azt hiszi, hogy az előző cikkel a vízi kalandok véget értek, az nagyon téved. Pénteken ugyanis az Árnyas lakók kirándulni mentek a veresi tavakhoz, hogy érezzék a tavasz nyiladozását, a természet sokszínűségét, a tó tükrében megcsillanó csodákat. 
Március 22 - én, szombaton a víz világnapja köszöntött ránk. Létrejöttének célja - mint minden más világnapénak - az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a víz fontosságára, környezetünk, s ezen belül a Föld vízkészletének megóvására is. Nem tudom, hogy e napon hányan álltak meg egy pillanatra s gondoltak arra, hogy milyen jó is nekünk, hogy tiszta vizet ihatunk, ráadásul úgy, hogy nem is kell érte messzire mennünk. Sokszor, ami körülöttünk van, az olyan természetes, s csak akkor értékeljük igazán, amikor valamilyen okból kifolyólag hiányt szenvedünk belőlük. 