Az ősz kincsei
Lassacskán ténylegesen elérkezünk egy újabb évszak végéhez. Az ősz helyét a tél veszi majd át, így a természet is már készen áll erre a változásra. A fák megváltak faleveleiktől és a termésikről, az állatok pedig elkészítették már téli lakhelyeiket.
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki, Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra, Kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi. Csak a szádat tátsd ki! HAMM!!!Az avarok ilyenkor biztonságot, meleget és élelmet biztosítanak egyes, kis termetű állatoknak, így többek között a sündisznónak is. Bizonyára mindenki találkozott már kisebb – nagyobb levélkupacokkal, amelyek alatt megbújt egy-egy sün család. Mi most a bölcsiben papírra varázsoltunk egy sünit. Nem is kellett hozzá más, mint a két tenyerünk, amelyet befestettünk és lenyomatot készítettünk a papíron. Az ujjaink lenyomata pont úgy nézett ki, mint a süni tüskéi.
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.Majd összegyűjtöttünk jó sok őszi termést, amelyeket szépen ki is válogattunk. A gyűjteményben találtunk gesztenyét, diót, makkot és tobozt. Megtapogattuk, hogy megismerkedjünk a formákkal és felsoroltuk, melyik termésnek milyen színe van. Többnyire barna volt, ami nagyon jellemző így a télhez közeledve.
„Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.” 
