ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → A negyedik nap vidám küzdelmei 2012

A negyedik nap vidám küzdelmei 2012

Jó reggelt mindenkinek! Egy újabb szép reggel virradt ránk. Azt hallottam, vendég érkezik a táborba. Én is ismerem őt, mivel ő gyakori látogatója az erdőknek, a madárkáim már sokat meséltek róla. Ő Barna bácsi, a Madároviból, s ide is eljön, hogy a gyerekeket szakavatott szemmel vezesse be a környék világába.


A csapat korosztály szerint két részre oszlott. Az egyik egy népi játék, a pörgettyű készítésébe kezdett, a másik útnak eredt Barna bácsival az erdőbe.
( Természetesen utána cseréltek. )
A túrázók erdőm kapujában rögtön a kis pattogó virágommal találkoztak, ő az Erdei nenyúljhozzám vagy más néven a Nebáncsvirág. Termése a legkisebb érintésre is felpattan, s a magok elugranak. Ez is vicces erdei játék, ugye!?

Megfigyeltek harkály nyomokat, s Barna bácsi elmondta, hogy a harkálynak olyan hosszú nyelve van, hogy az agya mögé kell hogy tekeredjen ahhoz, hogy elférjen.

Sok okos dologról beszélgettek, amikor a távolban megcsillant kedvenc kis tavam víztükre. Itt gyakorta üldögélek, szeretem hallgatni a madarak énekét, a fák susogását.

Egy patakot duzzasztottak fel az emberek völgyzáró gáttal, s így lett belőle horgásztó. Itt magasodik és kémleli a vidéket tiszteletet parancsoló óriási méretű öreg tölgyem.

Büszke vagyok erdőmre, mert itt igazán sok termetes fa található. A mai erdőgazdálkodások miatt nem sok az igazán meglett korú fa. Pedig ha mesélni tudnának! Lenne mit mondaniuk!

Elmesélnék például, hogy egykoron Herman Ottó nyomán tanösvény is volt erre, melyről egy két mívesen festett elhagyott tábla árulkodik.

A túra vége felé kezdtek elnehezülni a lábak, a lépések lelassultak, csak a "vár az ebéd!" jelmondata tudta ismét beindítani a motorokat, de az rendesen! Az ebédért megdolgoztak, sok okosságot tanultak, s közben egészséges levegőt szívva sportoltak is. Hát csoda, hogy megéheztek?

Közben a pörgettyű készítők is befejezték játékukat, mindenki gyönyörű színesre festette ki a sajátját, melyek csak pörögtek, pörögtek, pörögtek..., már majd beleszédültem a látványba is. Milyen egyszerű, és mégis milyen vidám játék! Most én is tanultam valamit!


Nap komám egyre erősebben melegítette az arcocskákat, a szél és a felhő végre megpihent egy kicsit. Délután azonban mégis víz áztatta rétemet. Azt hittem az eső huncutkodik. De nem. A táborozók lövöldöztek valamiféle színes szerkezetekből. Úgy hallottam, vízi pisztolynak nevezték. Nagyon élvezték a játékot, mindenki rohangált mindenfelé, s egyre csatakosabbá váltak, kiváltképp az óvó nénik. Bevallom, kuncogtam is magamban! Végül is ebben a melegben én is fel szoktam frissíteni arcomat a forrás hűs vizével!

Hamarosan izgatottság vett erőt rajtam. Régi tábori emlékeim egyike!
( Elárulom, én is voltam gyerek és jártam egy két táborban! ) Hogy vártuk mindig! SZOBASZEMLE! S az én izgalmam szobáról szobára suhant, s szorgos kis kezek igyekeztek úrrá lenni az itt - ott felhalmozódó ruhák káoszán, s a rend megteremtődött.
- Jönnek! - terjedt a hír. A szobaszemléző óvó nénik érkeztek meg. E gyerekeknek talán ebben az élményben még nem volt részük, de ennyi év elteltével is a hatás hasonló maradt. A kezek a fejekhez lendültek: tisztelegj! Hogy ki élvezte jobban, a gyerekek vagy az óvó nénik, azt nem tudom. Az arcokat figyelve mindenki, de az én lelkemnek is nagyon jólesett.

Esteledve ismételten sort kerítettek számháborúra, mert ez a gyerekek egyik kedvenc játéka volt. Gyakorlat teszi a mestert! Mára mindenki olyan furmányos ötletekkel nyomult előre, hogy az erdőm vadjai is tanulhatnának tőlük, hogy rejtőzzenek el a vadászok puskája elől!

Ez volt az utolsó este. Tábortűz mellett búcsúztak volna el a gyerekek a tábortól, az erdőtől, növényektől, állatoktól, és tőlem, Erdőanyótól. Azonban a fák, a felhők, a szél mind sírásba kezdtek bánatukban, hogy ismét elmennek kis barátaik. Sajnos arra nem gondoltak, hogy így a tábortűznek el kell maradnia. De e vidám nap emléke így is biztos sokáig megmarad!

Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: