ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → Első nap az Árnyas Táborban - 2010

Első nap az Árnyas Táborban - 2010

Lázas készülődés előzte meg a várva várt napot, 2010. július 19-ét, amikor elindultunk az első természetvédő Árnyas Táborba. Már nagyon izgatottak voltunk, hogy mennyi kaland vár majd ránk, a madarász programtól a papírsárkány-készítésen át az éjszakai túráig!

Verőfényes napsütésben érkeztünk meg a Börzsönyben található szálláshelyünkre, a Törökmező turistaházhoz, mely arról kapta a nevét, hogy 1685 körül a szultán hadserege állomásozott itt – nos, most, 325 évvel később az Árnyas Ovi csapata hódította meg a helyet!

Azzal a különbséggel, hogy mi egyáltalán nem akartunk senkit és semmit leigázni, éppen ellenkezőleg: mi azért jöttünk ide, hogy szelíden kikutassuk, megismerjük a természet titkait.

Miután a titkosírással írt, mindentudó nagy varázskönyvből megfejtettük, hogy melyikünk hol fog lakni, ebéd előtt még futkároztunk egyet a szabadban, felderítettük a turistaház környékét.

A szakács bácsi ünnepi ebéddel, finom húslevessel, rántott hússal, rizi-bizivel és káposztasalátával várt minket, mi pedig még a hatalmas adag repetát is eltüntettük.

Az ebéd után egy drámajáték segítségével kialakítottunk két csapatot, a Sólymokat és a Tücsöksereget, majd elkészítettük a díszes csapatzászlóinkat is. A Sólymok csapatát Gergő, Bence, Patrik, Iván, Roland, Zsófi, Fanni, Katica, Emma, Anna, Ani néni és Andi néni, a Tücsöksereg csapatát Bogár, Kitti, Rebus, Hanna, Blanka, Elvira, Gergő, Noémi, Dorka, Borka, Mónika néni és Barbara néni alkotta. A zászlók csodaszépek lettek, majd meglátjátok pénteken, amikor értünk jöttök a táborba! Amíg a műveink megszáradtak a nagy tölgyfa tövében, mi is meguzsonnáztunk.

Uzsonna után felkötöttük a zászlókat a zászlórúdra, amikor az erdő felől különös hangokra lettünk figyelmesek. Útnak is eredtünk, hogy a végére járjunk, kitől vagy mitől származnak a titokzatos hangok. Óvatosan fürkésztük a tájat, és hirtelen megpillantottunk az egyik bokor aljában egy fura kis szerzetet. Ő volt Erdő Anyó, a természet titkainak őrzője, akit alaposan kifaggattunk az otthonáról, az erdőről. Elárulta nekünk, hogy milyen állatok és növények élnek az erdőben: szinte mindegyikről tanultunk már az oviban, kivéve egyet: ez a zsákbamacska, ez az ismeretlen lény a hiúz volt. Örülünk, hogy megismertünk, hiúz, ígérjük, nem húzzuk meg a bajszodat soha!

A tudásunkat is próbára tette Erdő Anyó: kíváncsi volt, hogy mit hallottunk az erdei állatokról, növényekről, és arról is alaposan kikérdezett minket, tudjuk-e, hogyan kell viselkedni az erdőben. Sikerült nagyon meglepnünk Erdő Anyót! Nem gondolta volna, hogy ilyen kicsi gyerekek, mint mi, már ilyen sok dolgot tudnak az erdőről és annak védelméről. Az Anyóka igazán jókedvre derült, amikor megértette, hogy az Árnyas Tábor lakói úgy vendégeskednek ezen a gyönyörű helyen, hogy közben mindig odafigyelnek arra, hogy az itt lakó állatok és növények életét ne zavarják. Nekünk már természetes, hogy nem hangoskodunk, nem szemetelünk, nem szakítunk le semmit, kíváncsian, odafigyeléssel, szeretettel vigyázunk a legapróbb élőlényre is az erdőben.
Az Erdő Anyó mesélt nekünk egy új játékról, a számháborúról, amit itt, az erdőben szoktak játszani a gyerekek. Annyira kíváncsiak lettünk erre a játékra, hogy rögtön szerettük volna kipróbálni! De mivel a nagyobb számokat még nem minden gyerek ismeri, elhatároztuk, hogy számok helyett majd azokkal a képekkel fogunk játszani, melyeket Barbara néni rajzolt az erdei állatokról és növényekről.


Ezt követően zászlót ragadtunk, és az óvó nénik vezetésével elindultunk az első túránkra. Rengeteg érdekes dolog várt minket az erdőben: láttunk hatalmas rovarokat, fura bogarakat és egy színpompás hernyót is! Igen, kifejezetten szép kis hernyó volt, mindegyikünknek megtetszett! Nagyon sok gomba volt az erdőben, de ne aggódjatok, nem nyúltunk hozzájuk, hiszen tudjuk, hogy bármilyen szép is egy gomba, nagyon veszélyes is lehet. Miközben túráztunk, végig zenét hallgattunk. Csodálkoztok ugye? Tippeljetek bátran, mi lehetett! Nem megy? Madárdalokat hallgattunk! És tudjátok, hogyan? Óvatosan, csendesen jártuk az erdőt, hogy még a rovarok és bogarak zümmögését is meghalljuk. Olyanok voltak ezek a kis neszező erdei állatok, mint egy halk, de nagyon változatos zenekar: egyikük percegett, a másik csivitelt, a harmadik zümmögött, a negyedik trillázott, az ötödiknél meg nagyon fülelnünk kellett, mert csak a szárnya zizegését hallottuk!

Felderítő túránk közben az óvó nénik találtak egy tökéletes számháború-terepet. Elrejtettük a zászlóinkat, és megkezdődött a csata a Sólymok és a Tücsöksereg között. Rejtőzködtünk, bujkáltunk, támadtunk, azaz: próbáltuk minél cselesebben leolvasni az ellenfél képeit! Nagy küzdelem volt, végül a Tücsöksereg lett a győztes. Az óvó nénik megígérték, hogy máskor is számháborúzunk majd, hiszen annyira élveztük!

A turistaházban már zöldborsó főzelékkel és fasírttal várt minket Pista bácsi: ismét lelkesen belakmároztunk. Öt nagyon megszerettük, de nem csak azért, mert jól főz, és mindig kérhetünk repetát, hanem mert ő a turistaház vezetője is egyben, és állandóan csak azt lesi, hogyan tudna a kedvünkben járni. Vacsora után a felnőttek Pista bácsi irányításával a tűzrakáshoz készülődtek, – mert persze, ő rakta meg a tábortüzünket is –, mi pedig a nagy tisztáson terpeszfogót, jégfogót, kidobót és „Adj király katonát” játszottunk. A tábortűz lobogó lángjaira sokáig emlékezni fogunk, gyönyörű volt! A kedvenc dalainkat is elénekeltük, csengett-bongott a tisztás. Az esti fürdés után még meghallgattunk egy-egy mesét, de a végére már nem emlékszünk, mert mély álomba szenderültünk. Olyan gyorsan elröppent ez az első nap, és annyi minden történt velünk!


Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: