Első üzenet a táborból 2012
Erdőanyó birodalma
Üdvözöllek Kedveskéim! A nevem Erdőanyó, állatok, fák, virágok ismerője, védelmezője vagyok. Korom kicsit meglett, sok mindent láttam, tapasztaltam már, így remélem, nem haragszotok, ha én kalauzollak el Benneteket a Börzsöny eme szép világában. Jó ideje vagyok már e táj őrzője, szeretem a békét, a csendet, de örülők, ha vendégek látogatnak el hozzám. Ígérem, sok kellemes élményben lesz részetek…
Azonban úgy érzem, hogy mostanság nem annyira e táj kincseire vagytok kíváncsiak! Tudom én! Nekem is vannak gyermekeim! Egyszer, amikor ők is táboroztak, alig vártam, hogy hírt kapjak felőlük. Elárulom, szemmel tartom ám én az erdőmben folyó életet, így el tudom mesélni nektek, hogyan telnek az itt táborozó gyermekek napjai. A nap, a szél, a felhő, az eső és az összes erdei élőlény segítségünkre lesz, hogy mindenről tájékozódhassatok.
Tudom, ilyenkor az első nap a legnehezebb, egymás nélkül. De mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy amikor e sorokat írom, az összes gyermek már az igazak álmát alussza. Azt nem mondom, hogy nem hiányoztok nekik, de ez természetes. A képekből azonban látszik, hogy jól érzik magukat, jókat játszanak, finomakat esznek, s önfeledten szórakoznak.
A vidámság már a buszban megkezdődött. Énekszóval, nevetéssel érték el a tábor területét. Mi, erdőlakók már nagy izgalommal vártuk ismerős kis barátainkat, mindig nagy öröm ezeket az ügyes, okos, természetjáró gyerekeket újra látni.
Megérkezésükkor a nagy Varázskönyv is tárt lapokkal várta őket, s örömmel mutatta meg, ki melyik szobát veheti birtokba. A szobák elfoglalása és a kezdeti izgalmak után jólesett az ebéd: gulyáslevest és palacsintát lakmároztak.
Aztán jött az első izgalmas feladat. Három csoportban állatokat festettek egy – egy fehér anyagra. Az egyiken egy mókus, a másikon denevér, a harmadikon egy kis vadmalac díszelgett. Ezt ők csapatzászlónak nevezték, s nemcsak lengették alkotásukat, de közben viccesen is verseltek, így például: mi vagyunk a mókusok, akik mindig jó húsok… Kuncogtam is ezen, én is nagyon szeretem a vidámságot!
Azért azt is bevallom, e feladat közben én már nagyon izgultam, mert tudtam, hamarosan szemtől szemben találkozhatok barátaimmal. A gyerekek örömmel fogadtak, így hamarosan beszélgetésbe is elegyedtünk az állatokról, növényekről. A táborozók közül sokan már iskolások, nekik készítettem egy –két elgondolkodtatóbb feladatot. Ügyesen megfejtették a titkosírást, a kvíz kérdésekre is sikerült jól megfelelniük, de a nyelvtörőim azért próbára tették ügyességüket. Szeretem ezeket a vicces furmányokat. Ha van kedvetek, Ti is mondjátok utánam: Talán platán, talán palánta, netalántán platánpalánta?
Jól eltelt az idő, de vacsoráig még belefért egy háború, amolyan villámháború. Jaj Kedveskéim! Csak tréfálkozom! Számháború – no így nevezik. Bár nem számok kerültek a homlokukra, hanem a velem megismert állatok és növények rajzai. Aztán nekiveselkedtek, taktikáztak, bujdostak, kúsztak, leolvastak. Annyira tetszett ez a játék, annyit kacagtam, hogy rögtön jó néhány évvel fiatalabbnak éreztem magam! A szél is virgoncul bekapcsolódott a játékba, de legközelebb szólok neki, hogy szelídebben játszadozzon!
A játék után jólesett mindenkinek a sült krumpli sült virslivel. Huncut szél komám továbbra is a játék hevében maradt, nem bírt lenyugodni, így a tábortűz biztonsági okokból elmaradt. Ne haragudjatok ezért komámra, ő már csak ilyen. Van, amikor jó, hogy jön, például nagy melegben, de néha kicsit sok. Hát mos az utóbbi történt. De igyekszem megrendszabályozni.
Most mindenki alszik, én is elpilledtem. Izgatottan várom a holnapot, ki kell jól pihennünk magunkat, hogy bírjam a lépést ezzel a sok kis ügyes csemetével. Azt hiszem megint nagy kalandok várnak ránk. Ti is aludjatok jól, s majd újra jelentkezem.
Jó éjt!