ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → Kincsekkel telt ötödik nap 2014

Kincsekkel telt ötödik nap 2014

Kedves Szülők!

Ez a nap is elérkezett, az Árnyas Tábor utolsó napja. Gyorsan elröpült az idő. Kicsit szomorú vagyok, mert el kell búcsúznom a gyerekektől, de örülök is, mert öt, nagyon vidám napot töltöttünk együtt. Engedjétek meg, hogy az utolsó nap élményeit még megoszthassam Veletek...


Az utolsó napot szerettük volna nagyon emlékezetessé tenni a gyerekek számára. Ezidáig is már sok kincs került a tündérszütyőjükbe, de Erdőanyóval és a manókkal úgy gondoltuk, hogy egy izgalmas kincsvadászat glóriaként kerülhet rá az élmények sokaságára.

A manók segítségével elrejtettünk öt ládikát, bennük apró kincsekkel. Igyekeztünk jól eldugni azokat, de azért azt szerettük volna, ha elő is kerülnek. Abban is megegyeztünk, hogy ha szükséges, megjelenek és a gyerekek segítségére sietek. Én olyan boldog voltam, hogy részt vehettem a játékban, de nagyon izgultam, hogy ismét emberi szem által láthatóvá válok.

Újból elrejtőztem a fák mögé... Figyelem, jönnek! A gyerekek három csoportban érkeztek. Mindenki lelkesen vetette magát bele az erdőbe. "Megtaláltam!" - hangzott egymás után az öröm ujjongás. De hogy én mennyire örültem! Azt látnotok kellett volna!
Szökdécseltem, ruhám és a szárnyaim vidáman rugóztak le, s fel. A gyerekek integettek, ők is örültek, hogy örülök és hogy újra láthatnak. Végül is ők már ismernek, tudják, hogy létezem.

Egy valamivel azonban nem számoltunk: a turistákkal, akik arra jártak...!

Jaj! Ilyen még soha nem fordult elő velem! Hirtelen akkora lett itt a forgalom! Látnotok kellett volna az arcokat, no meg az enyémet! Nem tudom ki lepődött meg jobban, ők vagy én? Eltűnni már nem tudtam, így illedelmesen, a világ legtermészetesebb módján köszöntöttem őket emberi nyelven: "jó napot kívánok!"

Ezek után, hogy azok az emberi lények tündért véltek látni az erdőben, nem tudom, hogy hitük és életük folyása milyen irányt vesz majd, de hogy hatással voltam rájuk, az biztos!
Remélem Erdőanyó nem haragszik meg ezért, de olyan jól szórakoztunk! A kincses ládikák mind előkerültek, a gyerekek boldogok voltak, még Bagoly úr is vidáman pislogott nagy szemeivel.


Kedves Szülők!
Most búcsúzom Tőletek is, bízom benne, hogy sikerült mindenről hűen beszámolnom. Remélem, hogy ha hírét halljátok a Börzsöny tündérének, akkor tudni fogjátok, hogy amit láttak az nem látomás volt, hanem én, Kankalin.
Már nagyon várom, hogy jövőre ismét találkozhassunk! Addig is legyetek résen, mert nem tudni, mikor és hol bukkan fel egy - egy testvérem!
Varázslatos évet kívánok Mindenkinek a következő Árnyas Táborig!

Viszontlátásra!

Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: