A harmadik nap története 2012
Az erdő búvárai
Jó reggelt Kedveskéim! Kipihentétek magatokat? Nekem jólesett sokáig lustálkodni, de ma már a gyerekek sem kukorékoltak olyan korán. Azért a friss levegő és a sok móka megteszi hatását. Azt hiszem, ma is serény napunk lesz – legalábbis ezt csiripelik itt a madaraim!
Hurrá! Megint túrázni indulnak! Kincskereső túra? Miért is ne? Kincsből van itt bőven elég! Szél helyett ma a katicáimat küldöm útitársuknak.
A gyerekek kincskereső felszerelésükkel útnak eredtek. Az utat szegélyező virágos rétekről sok kis hétpettyes látogatta meg a gyerekeket. De remélem, nemcsak ők, hanem a szuper játszóterem is örömet okozott nekik! Fáim boldogan adták magukat, hogy kellemes perceket szerezhessenek az erre járó vándoroknak.
A kincskeresés ezután következett.
Az apró régészek komoly ásatásokba kezdtek, keresgélték a régmúlt idők emlékeit őrző mészkő darabokat. Örültem, hogy ez legalább olyan izgalmas volt számukra, mintha mai modern – számomra érthetetlen - játékokkal teli réten találták volna magukat. A kövek gyűltek a dobozokban.
Szél komám is végre lenyugodott, átadta helyét a napsütésnek, de ha fújt is volna, a gyerekeket akkor sem repíthette volna el a felszedett kőnehezékektől!
Ebéd után sokat beszélgettek ezekről a kövekről, a tizenhat millió éves Börzsönyről, kialakulásáról. Aztán Feri bácsi titkos ládikából szebbnél szebb, szemet gyönyörködtető ásványokat vett elő, s egy szép kinccsel a gyerekeket is megajándékozta.
E délutánon lehetőségük adódott felnagyítva látni a természet titkos világát. Mikroszkópon keresztül olyan más, különös dolgok tárulnak fel előttünk. Ilyenkor csak ámulunk, bámulunk, hogy a természet milyen csuda dolgokat rejt magában. Sokszor én is elcsodálkozom, pedig én, Erdőanyó már igencsak jól és régóta ismerem e világot.
Délutánra lassan kezdtem elfáradni, de a gyermekeitek energiája lankadatlan. Akinek kedve volt, íjászkodhatott. Úgy repkedtek a nyílvesszők, hogy csuda! - bár bevallom én jobban szeretem a virágokat szagolgatni. De azért a gyerekek nagyon ügyesek és bátrak voltak.
Eme tulajdonságaikról este ismét számot adtak. Az óvó nénik éjszakai túrára vitték a gyerekeket, akik igen hősiesen viselkedtek. Bevallom, kicsit huncutkodtam velük, ilyen – olyan hangokkal riogattam őket, de nem hátráltak meg. Lehet, hogy titokban kicsit hevesebben vert a szívük, de bátorságukról nem fér kétség. Sőt! Voltak olyan nagyon bátrak is, akik a fák sűrűjébe is bemerészkedtek. Nagyon büszkék lehettek gyermekeitekre! Én örülök, hogy ilyen ügyes, okos, bátor barátaim vannak!
De most már tényleg nagyon elfáradtam, aludnom kell. Holnap találkozunk. Addig is minden szépet kívánok!