ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → Mindenkinek jár egy csillag - a negyedik nap krónikája - 2010

Mindenkinek jár egy csillag - a negyedik nap krónikája - 2010

Ismét csodás nap kezdődött az Árnyas táborban. A finom reggeli után kézműveskedni kezdtünk. Az óvó nénik nagy agyagtömböket hoztak, hogy azzal munkálkodjunk.

Voltak akik egyből agyagozni mentek, voltak akik először a tábori naplójukba rajzoltak a tegnapi nap élményeiről Mónika nénivel és voltak, akik még játszottak egy kicsit a játszótéren Andi és Ani néni társaságában.
Barbara néni jókora darabokat vágott az agyagból nekünk. Ezeket először jól meg kellett gyúrnunk, hogy puha legyen, majd palacsintává lapítanunk. Ezután mindenki választott magának egy kis tálat, amelyeket fóliával béleltünk ki. Erre azért volt szükség, hogy könnyen ki tudjuk venni belőle az agyagot.

A kibélelt tálakba óvatosan belenyomkodtuk a nagy agyagpalacsintáinkat, úgy hogy teljesen hozzásimuljon mindenhol az edény oldalához és aljához. Kezünkkel és kis szivacsdarabokkal simára simítottuk a tálkák belsejét. Az óvó nénik segítettek kivenni az agyagot, amelyek ekkorra már kis tálakká változtak.

Ezután a külső részét kezdtük széppé varázsolni, majd következett a díszítés. Volt, aki apró kagylókkal és csigaházakkal díszítette edénykéjét, volt, aki ezeknek a nyomataival, volt, aki díszítő motívumokat karcolt vagy nyomott bele különböző eszközök segítségével, és volt, aki mindezeket kombinálta.
Az óvó nénik csak ámultak-bámultak szebbnél szebb táljaink láttán, és azt mondták, hogy igazi kis fazekasok vagyunk.

Mindeközben a másik asztalnál is csodás alkotások készültek a tábori naplókba. A gyönyörű rajzokat megmutattuk egymásnak, és büszkék voltunk magunkra a többiek elismerő pillantásai láttán.

A délelőtt gyorsan elszaladt és máris Pista bácsi hívott ebédelni minket. A zöldségleves már ott gőzölgött az asztalon. Második fogásként pulykafalatokat kaptunk rizzsel és savanyúsággal. Dezső – a malac – biztos nem örül annyira, hogy itt vagyunk, mert semmit nem hagytunk neki ma sem. A szokásos rövid pihenő alatt a fűben heverészve hallgattuk Brumi kalandjait.

Délután ismét túrára indultunk az erdőbe. Most is vizsgálódtunk a természetben, ma rovarcsapdát helyeztünk el, hogy megnézzük milyen állatok élnek az avar alatt, amit egyébként nem, vagy csak akkor látunk, ha nagyon figyelünk. El sem tudjátok képzelni, mennyi minden esett bele a csapdánkba. Ezeket a rovarokat, bogarakat, pókokat aztán nagyító alatt mindenki megnézhette, beszélgettünk róluk, majd utána szabadon eresztettük őket, hiszen itt élnek, itt van az otthonuk, a családjuk.


Miután útjukra engedtük ezeket a kis állatokat, ismét ketté vált a Sólymok és a Tücskök serege, kezdetét vette a számháború. Most a Tücsöksereg rakta fejére a növényeket ábrázoló „fejdíszeket”, és a Sólymok alkották az állat csapatot. Nehéz küzdelem volt, végül a Sólymok szerezték meg az ellenség zászlóját. Mindenki boldogan tért vissza az uzsonnára, mert Pista bácsi pizzát sütött nekünk.

Uzsonna közben az óvó nénik csak annyit árultak el, hogy meglepetéssel készültek, mert nagyon ügyesek voltunk az egész napos túrán. Leültünk a diófa árnyékába. Tamás bácsi a karján egy igazi sólyommal érkezett hozzánk. Kiderült, hogy solymász, és a madár neve: Kócos.
Mesélt a madarakról, főképp a ragadozókról. Elmondta, mit esznek, hogy vadásznak, milyen a csőrük, a karmuk, a szárnyuk, hogy repülnek és még rengeteg érdekes dolgot.

Ezután egy héját is mutatott. Az ő neve Daróc volt és jóval nagyobb volt Kócosnál. Róla képeket is mutatott. Ezután Darócot letette egy farönkre, ő elment onnan és a madár odaröpült hozzá. Ezt többször is megismételte. Daróc a hangját is megmutatta nekünk, élesen vijjogott. Megtudtuk azt is, hogy mindkét madarat kicsi, fióka korától neveli. A bemutató végén Tamás bácsi nagyon megdicsért minket, hogy milyen figyelmesen és fegyelmezetten hallgattuk őt közel két órán keresztül és megengedte, hogy akinek kedve van, az kesztyűvel karjára veheti Kócost. Szinte mindenki ki is próbálta, még az óvó nénik is.


Kis futkározás után vacsorára indultunk, ami sült virsli és hasábburgonya volt. Vacsora után ismét focimeccs vette kezdetét, miközben az óvó nénik a tábortűzhöz készülődtek. Lassan besötétedett, mindenki a tábortűz mellé húzódott és dalra fakadtunk. Barbara néninek elmesélt egy történet arról, hogyan kerültek fel a csillagok az égre. Mi is küldtünk az égre csillagokat úgy, hogy Barbara néni egy nagy fával egy kicsit megütögette a tüzet, ahonnan az apró parazsak az ég felé szálltak. A saját csillagát mindenki el is nevezte.
A mese után közkívánatra Barbara néni felejthetetlen kívánságműsora (ráadás a hétfőire) következett mindenki nagy-nagy örömére. Bármit kérhettünk, bármilyen stílusban, ő azonnal énekelt nekünk, amiről csak szerettük volna. Nagyon jól mulattunk de sajnos gyorsan eljött a lefekvés ideje. Gyors fürdés után mindenki bevackolta magát a puha ágyába és reggelig úgy aludtunk mint a tej.

.

Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: