ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → TTT - az első nap 2014

TTT - az első nap 2014

Kedves Szülők!

A nevem Kankalin. Titokban jelentkezem, ezért ilyen rejtjeles a cím is, ugyanis én vagyok a TTT, vagyis a Tábor Titkos Tündére. Sajnos a tündéreket nagyon kevesen látják, hallják, értik, kivéve a gyerekeket, akiknek képzeletvilágában élénken élünk. Most azonban lehetőséget biztosítunk Nektek is, Kedves Felnőttek, hogy a táborozók segítségével Ti is bepillantást nyerhessetek titkainkba...


Magamról röviden annyit, hogy én Erdőanyóval együtt védelmezem ennek a gyönyörű vidéknek békéjét. Erdőanyó gyógynövénygyűjtő útra ment, és engem kért meg, hogy kísérjem szemmel és óvjam a táborozók minden lépését. A tündéreket az emberek ma már nem látják, ennek ellenére mindenhol ott vagyunk. Erdőanyó kérésére most kivételt teszünk, felfedünk és láthatóvá teszünk számotokra néhány titkot a mi világunkról.

Bevallom, én legalább annyira izgatottan vártam ezt a tábort, mint a gyerekek, mert bár mindig nyomon kísérem ittlétüket, ez a mostani azért mégis kivételesnek számít.
Végre megérkeztek! Sok ismerős arcot fedeztem fel, de örömömre nagyon sok új gyermek is érkezett. Ezek az árnyas táborozók aztán igazán belevaló emberek, azonnal hozzáláttak, hogy felfedezzék ezt a gyönyörű helyet.

Erdőanyó okos könyvéből pedig hamarosan azt is megtudhatták, hogy ki melyik ágyat veheti birtokba.

A rendezkedés közben különös morajlásokra lettem figyelmes, azt hittem vihar közeledik, de hamar kiderült, hogy a pocakok korgása adta ezt a különös hangversenyt. Ínycsiklandó ebédnek tűnt, amit mindenki jó ízzel fogyasztott a hatalmas fedett teraszon. Mi tündérek nem eszünk ilyesmiket, azonban az illata igen kellemes volt számomra is. Rántott sajt - így nevezték.


Minden egyes falat után - hiába nem én ettem - egyre jobban szorult el a torkom, mert tudtam, hogy hamarosan én következek. Bagoly barátom, aki az erdő bejáratának őre, a gyerekek ismerőse, szolid bölcsességgel szemében köszöntötte elsőként a látogatókat.
Én addig titkon elbújtam egy nagy fa mögé biztos távolságot tartva az emberi lényektől, majd mély lélegzetet vettem és hirtelen előlibbentem. Vajon észrevettek? Láttak? Igen! Úgy tűnt felém mutogatnak! No, még egyszer! Csodálkoznak! Örülnek! Megtalálták a levelemet is! Olvassák! Sikerült!

És az ajándékunk? A Manók segítségével együtt készítettünk Nekik két zászlót a kedvenc játékukhoz. Ha jól emlékszem, számháború a neve. A gyerekek egyik fele a Tölgyfatündérek, a másik a Mohamanók csapatát erősíti majd. A mi rejtjeles írásunkból fejtették meg, hogy ki hová fog tartozni.
Már nagyon várjuk ezeket az alkalmakat, néha mi tündérek is játszunk hasonlót a manócskákkal.


A számháborúra valószínű holnap kerül sor először, mert úgy tűnik, hogy a friss levegő, az új kalandok korai álmot hintettek az aprócska emberek szemére.
Azt hiszem én is megyek, elpilledek, hogy holnap frissen ébresszem az erdőt, hogy ismét egy nagyon vidám nap köszönthessen a gyerekekre.

Jó éjszakát! Holnap ismét találkozunk!

Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: