ÁrnyasnetÁrnyas TáborAktualitások → Indián kalandok

Indián kalandok

Uff! Köszöntelek Benneteket most már eme hangzatos szó használatához teljes jogkörrel felruházottan, ugyanis ma reggel már azzal a tudattal ébredhettünk, hogy igazi indiánokká lettünk. Izgatottan vártuk avatásunkat, s azt, hogy még milyen izgalmakat tartogat számunkra ez a nap. Jutott belőlük szép számmal...


Az óvó nénik teljes eksztázisban egész éjjel várták a Nagy Szellem döntését arról, hogy indiánná avatásunk alkalmából kit, milyen indiános névvel látnak el az égiek.

Az üzenet reggelre meg is érkezett tollas fejdíszek kíséretében.

Az eksztázisos állapot az avatás alatt sem szűnt meg, ez nem is csoda, hiszen a Nagy Szellem üzenetének vételéhez nem akármilyen frekvencia szükségeltetik. Úgyhogy ha érdekes arckifejezéseket, mozdulatokat véltek felfedezni a fotókan, ne aggódjatok, az óvó nénik üzenik, hogy jól vannak...

Szóval a szebbnél szebb indián nevek, s velük együtt a fejdíszek is megérkeztek jogos viselőikhez, úgyhogy nem maradt más hátra, mint a hozzá illő öltözék elkészítése. A tegnap festett ruhadarabok kaptak még magukra néhány rojtot, tollat és kiegészítést, úgyhogy hamarosan az indiános külső teljes fényében pompázhatott a gyerekeken.


A megszerzett kellékek fényében most már mindenki úgy érezhette, hogy méltán viselhetjük az indián elnevezést. Ennek örömére délután elindultunk a környező hegyek erdeinek sűrűjébe, hogy magunk után hagyva lábnyomainkat eljuthassunk az általunk mélyen tisztelt öreg tölgyhöz, a tóhoz és a sebes patakhoz, hogy nekik is megmutathassuk újdonsült magunkat.

Mélyen beszívtuk a természet illatát, s jó indián módjára eggyé váltunk a természettel. Megúsztattuk a patak friss vizében új barátainkat is, a teknőcöket, akik a délelőtt folyamán keltek életre kezünk szorgos munkája nyomán.

Igen, így éltek egykor a hajdan élt indiánok, szabadon, békében a természettel, a hegyek, a völgyek, a fák, a vizek, a szelek szellemeivel összhangban.

Természetesen azért az is megesett időnként, hogy a különböző indián törzsek összecsaptak egymással, pont úgy, mint ahogy ez történt ma nálunk. A törzsi vitákat számháború keretében igyekeztünk rendezni, s küzdelmünkben a Nagy Szellem óvta lépteinket.

A csata szerencsés véget ért, s a törzsek végül közösen szívták el a békepipát helyett - közösen, teljes egyetértésben nyalták el jégkrémeiket.

Vacsora után egymást támogatva még a sötét erdőbe is bemerészkedtünk, hogy megtanuljuk az éjszaki hangok, neszek, nyomok olvasását is.


Kalandos napot tudhatunk magunk mögött, nem is kellet a Nagy Szellem segítségét kérni, hogy az álom hamar rátaláljon a kis indiánokra.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: